Óriási, 2009 óta zajló terepi munka és műszeres vizsgálat áll a mohácsi csatatér azonosítása mögött – így foglalható össze a sikersztori háttere régészek, történészek elmondása alapján.
Nyitókép: fotó az új ásatásokról
Interjúalanyaink Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója és a múzeum Mohács 500 kutatóprogramjának vezetője, Haramza Márk történész, a kutatási program koordinátora és Győrffy-Villám Zsombor régész, a tervásatások vezetője.
*
A legutóbbi cikkünkben arról beszéltünk, hogy az Önök kutatásai alapján egyetlen lehetőség maradt, amire azt lehet mondani, az ütközet helyszíne volt: a mai Majs község határa. Akkor elhangzott: lényegében az egész kutatás, így a csatahely beazonosítása is pénzkérdéssé vált, hiszen fémkeresősök alkalmazásával, akik csakis ezzel foglalkoznak, megoldódna a probléma. A pénz azóta megérkezett, és úgy tudom, a további új, komoly eredmények sem maradtak el. Mi a helyzet a mohácsi csatatér kutatásával a legfrissebb információk alapján?
Bertók Gábor: Számos újdonságot hozott a csatatérkutatás az elmúlt fél évben.
Tavaly ősz óta bő 3,5 négyzetkilométert sikerült bejárnunk, és több mint kétezer fémtárgyat gyűjtöttünk fel,
amelynek természetesen csak töredéke hozható összefüggésbe a mohácsi csatával. Ugyanakkor a leletek típusából és eloszlásából
már nemcsak az összecsapás helyszíne, de egy feltételezett magyar táborhely is kezd kirajzolódni.
Fontos szemponttá vált, hogy a késő középkori és korai hódoltságkori lelőhelyeken belül lehatárolt területekről végezzünk lehetőség szerint teljes fémkeresős leletgyűjtést, ami lehetőséget ad a korszak településstruktúrájának tanulmányozására és a lelőhelyek konfliktusrégészeti érintettségének összehasonlítására. Megelőző és tervásatások keretében lehetőségünk nyílt több régészeti jelenség feltárására is.
Tudományos szenzáció, hogy 2023-ban Antwerpenben előkerült egy Magyarországról elrabolt Biblia: ennek üres oldalán oszmán-török szövegek olvashatóak, melyet Fodor Pál turkológus fordított le, és mint kiderült, a szövegek a mohácsi csatához kapcsolódnak. Milyen új, az Önök kutatásaiba is beépíthető adatokat tartalmaznak a török mondatok?
Haramza Márk: Fodor Pál és Mércz András tanulmánya rendkívül értékes munka, amelyre több ponton is támaszkodhatunk.
A veszteségi adatok pontos ismerete mentén árnyaltabb képet kaphatunk az 1526-os hadjárat kiterjedtségéről és helyszíneiről.
Ez előrevetíti annak lehetőségét, hogy több potenciális konfliktusrégészeti lelőhely együttes vizsgálatával kutathatóvá váljon a hadjárat régészeti horizontja. Külön öröm számunkra, hogy egy közelmúltban megjelent cikkben nemcsak az antwerpeni biblia jelentőségére hívták fel a figyelmet, hanem a csatatér műszeres vizsgálatának szükségességére, hiszen
a Janus Pannonius Múzeum csapata már 2009 óta alkalmaz geofizikai és távérzékeléses módszereket a mohácsi csatatér kutatásához.
Pontosan milyen módszerekkel kutatják a csatateret?
Győrffy-Villám Zsombor: A csatatér környezetét műholdas és LIDAR felvételeken is vizsgáltuk, összevetve az írott források tájleírásaival. A fémkeresőműszeres terepbejárások helyszíneinek meghatározását e két forráscsoport együttes tanulmányozására alapozzuk.
Magnetométeres méréseket szintén 2009 óta végzünk,
de tavaly adódott először lehetőségünk arra, hogy négyzetkilométeres kiterjedésben mérjünk fel területet a csatatér környezetében. A mérések során tapasztalt anomáliák helyén tervásatásokat végeztünk. Továbbá egy, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen folytatott megelőző feltárás során egy koponyatöredékre bukkantunk, amelyen hasonló sérülések voltak megfigyelhetők, mint a III. sz. tömegsír csontvázain.
A továbbiakban a méréseket a Mohács 500 program keretében beszerzett nagy teljesítményű magnetométerrel folytatjuk, amelynek első célterülete az idei aratás után a feltételezett táborhelyszín lesz.
Ön és csapata azonosította a csatateret, hosszú évek terepmunkájával, fémkeresőzéssel, a tömegsírok feltárásával, a sírokban és a csatatéren talált bizonyítékok – ólomgolyók, korabeli fegyverrészek – tágabb, európai kontextusba helyezésével. Hogyan tovább? Mi van még hátra, milyen lehetőségek és célok vannak még 2026-ig, a mohácsi csata 500. évfordulójáig?
Bertók Gábor: Az eddigi munka folytatásával sikerülhet a Mohácsi-sík főbb lelőhelyeinek, és az eddigi csata-elméletek helyszíneinek magnetométeres és fémkeresőműszeres kutatása, amiből láthatóvá válhat, mely területeken és milyen mértékben fordulnak elő hadirégészeti leletek. Mindebből
kirajzolódhat a csata centruma és kiterjedtsége,
ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy az egyes fegyvernemek más-más régészeti nyomot hagytak maguk után.
További helyszíneken is tervezünk ásatásokat végezni, többek között a Majsnál található középkori falu nyomvonalán. A feldolgozott leletanyagot a közeljövőben több kiállításban is bemutatjuk, jelenleg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban tekinthető meg egy kisebb válogatás, egészen augusztus végéig.
A Mohács 500 Csatatér- és Hadszíntérkutató Egyesülettel együttműködésben több alkalommal is szerveztünk ismeretterjesztő előadásokat és hagyományőrző napokat.
*
További érdekes fotók:
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály csapata tartott közösségi régészeti napot.
Eddig is minden jel erre utalt, az új tömegsír feltárásával nem igazán maradtak kérdések az 1526-os mohácsi csata helyszínével kapcsolatban, miközben a részletekről is egyre többet tudunk.
A kazár-bizánci kapcsolatok miatt megkerülhetetlen a Krím szerepe őstörténetünkben, az etelközi magyarságnak is nyoma van a félszigeten – árulja el egy hiánypótló könyv szerzője.
Nemzetközi mércével is egyedülálló történeti genetikai feltárást végzett egy kutatócsoport, az eredmények új dimenzióba emelik a komplett őstörténetet. Gyuris Balázs első szerzővel beszélgettünk.
Olyan régészeti környezet kimutatása szükséges, amely Altaj vidéki eredetű, a baszandajszki kultúra pedig magában hordozza az őshaza környezetéhez szükséges összetett feltételeket – tudjuk meg.
Az egyik fotós elkapta a pillanatot, amint Kamala Harris észreveszi, hogy Obama Donald Trumppal kedélyesen beszélget.
Nyilvánosan is védelmébe vette Elon Muskot az olasz miniszterelnök.
